Gyerekkori mécseseim óta most először öntöttem gyertyát: 1 réteg = 1 háztartási gyertya + zsírkréta a színezéshez + pár csepp fahéjolaj + 1-2 óra míg teljesen megszilárdul. Mivel ezt a darabot odaajándékoztam valakinek, mindenképpen csinálok még magamnak is. Jó móka! :)
A múltkori háromszögletű RAW karkötőt készítettem el más színekben, amiket kedvenc édességeim ihlettek. Hogy ne legyen unalmas, egy kis "pink grapefruit"-ot csempésztem bele (mondjuk, hogy ez a marcipándíszítés a sütin). Nyami.
Most is véletlenül fedeztem fel egy karkötőt, amit én is azonnal meg akartam csinálni. Szerencsére a képek alapján könnyű volt kitalálni a mintát, a problémát inkább a megfelelő gyöngyök jelentették. Bár az elmúlt pár évben sikerült szép számú csiszolt gyöngyöt felhalmoznom, de egy színből ritkán vettem 40-60 darabnál többet, márpedig a háromszögletű RAW alaphoz kb. 200 darab egyszínű gyöngy kellett volna. Ezért - kényszermegoldásként - kétfélét (feketét és pirosat) használtam, de még talán jobb is így, mintha egy színből lenne. Már régen szerettem volna egy piros-lila kombinációjú ékszert - végre ez is megszületett. Ja, és eredetileg nem karperecnek készült, de miután semmilyen kapcsot nem tudtam elképzelni hozzá, inkább továbbfűztem (szerencsére maradt még ki pár csiszolt) és összekapcsoltam a két végét. A kapocs-dilemmát leszámítva ez egy nagyon gyors sikerélményt nyújtó darab, viszont a rengeteg (ebben az esetben 231 darab) csiszolt gyöngy miatt nem olcsó...
Ritkán hordok gyűrűt, és még ritkábban készítek. Most is valami teljesen mást akartam csinálni: egy gyorsan elkészíthető fülbevaló mintája után kutattam, közben találtam egy gyűrűt, ami megtetszett, aztán egy másikat... végül pedig megfűztem egy harmadikat. A gyűrű alapja körkörös peyote fűzés - ebből állnak ki a mókás "tüskék". Hasonló módon készült az egyik bogyóm is. Ezzel a technikával több helyen is találkoztam már, például Carol Wilcox Wells The Art and Elegance of Beadweaving című könyvében.
Írtam egy emlékeztető listát azokról az ékszerekről, amiket szeretnék elkészíteni. Első helyen a "tökbogyó-fülbevaló" áll, amihez a bogyót egy nagyon jó kis könyvből (Jean Campbell: The art of beaded beads) néztem ki még réges-régen. Most végre belevágtam: 11/0 (zöld) és 15/0 (rózsaszín és fukszia) méretű japán gyöngyöket használtam hozzá, alul és felül pedig 3 mm-es Swarovski gyöngyökkel húztam össze a bogyót. Az elkészült tök kb. 2x2,5 cm átmérőjű és ezzel véleményem szerint fülbevalónak teljesen alkalmatlan méretű. Mindenesetre nagyon mutatós, remélem medálnak jó lesz.
Elhatároztam, hogy addig nem kezdek semmi újba, amíg egy félkész darabot be nem fejeztem. Így aztán előbányásztam egy csavart hering láncot, amit azért hagytam abba, mert már nagyon untam a banánt. De most erőt vettem magamon, és megfűztem az utolsó 15 centit, azután már szinte varázsütésre elkészült csiszolt és kásagyöngyökből a raw-os díszítő elem. Juhé!
Egyszer megfogadtam, hogy nem árasztom el a blogot a kaktuszaimról készült fotókkal, és eddig sikerült ezt megtartanom. Viszont eljött a virágzás ideje (igazából már pár hónapja), és nem tudok tovább ellenállni: meg kell mutassam az egyik idei szerzeményemet, aki az Astrophytum capricorne névre hallgat. Folyamatosan hozza a csodálatos virágait, néha egyszerre kettőt is, mint ezen a képen. Bár így nem láthatók teljes szépségükben a virágok, nekem mégis nagyon tetszik ez a fotó.
Ritkán fűzök pasztellszínekből, de ez a fémes szürke-púderrózsaszín párosítás nagyon bejön.
Donna Pagano Denny mintája alapján fűztem ezt a "kis drágát" - 124 swarovski gyöngy felhasználásával.
